Boszorkány alfajok

Tiszta vérű: Ők azok akik testtel és lélekkel is rendelkeznek a mágiához.  Általában legősibb boszorkány családok leszármazottai akiket az erősebb lelkek évszázadok óta használnak hordozójukul. Tisztán ma már egy vérvonal sem maradt fent, részben az egymással vívott háborúk, részben pedig a mágia negatív hatásai miatt. A utolsó száz-két száz évben gyakoriak voltak közöttük a házasságok, így a képességeik  fenn maradtak, de teljes hatalmuk birtokában nincsenek. Minden vérvonalnak meg voltak maga több száz, vagy több ezer éve finomított speciális módszerei, saját isteneik és szent helyeik voltak, valamint hihetetlen erejű varázskönyveik amelyekben tudást tárolták.

Ismert vérvonalak a következők:

- Fény: Harisson család vérvonala, akik asztrális mágiára specializálódtak. Az utolsó leszármazottak Amerikában és Angliában élnek.

- Sötétség: Mainswiell család, Francia országban, Angliában és Amerikában élnek még néhányan. A fizikai manipuláció mesterei.

- Éter: Német – Olasz vérvonal utolsó képviselőjük Benjamin Franklin Handberger volt, aki legenda szerint még az időben is képes volt utazni.

- Föld: Lengyel- orosz vérvonal, bár a hatalmukat az ősi kelta istenektől eredeztetik. Utolsó távoli leszármaztattuk Ivan Petrovics Borka, aki nem feltétlen a származásának köszönheti az erejét.

- Tűz: A Chan család Kínában, a legenda szerint a nagy sárkány istenség és az ősi császárok leszármazottai.

- Szél: Hagyományosan arab dinasztia volt. Parancsolni tudtak szeleknek, és az emberi elméknek egyaránt. Sokan elképzelhetőnek tartják, hogy még ma is élnek leszármazottaik.

- Víz: Vagy inkább a vér boszorkányai. Magyar-szláv vérvonal akik életerő manipulációk mesterei voltak. Utolsó képviselőjük Gustav Mária harminc évvel ezelőtt életét vesztette, a fiatalon meghalt fia után nem volt gyermeke. Az erejüket ősi Atlantisztól és Egyiptomból eredeztették.

Boszorkányok / boszorkánymesterek: Ők a legnagyobb csoport, erős lelkek mágiára félig-meddig alkalmas testbe történő reinkarnációi. Képesek mindenre, ami a tiszta vérűek, de hamar kifáradnak és nagyon meg kell gondolniuk minden egyes varázslást. Főzetekkel és szertartásokkal átmenetileg erősíthetik a testüket, így jelentősen nagyobb mágikus erő kifejetésére is képesek lehetnek.

Sámán: A sámán a szibériai eredetű samanizmus központi alakja, a közösség olyan tagja, aki elődeitől átszármaztatott képességei révén kapcsolatot tud teremteni a közösség és a túlvilág között. Több kultúrában, például ősi lovas nomád népek leszármazottainál, az észak amerikai indiánoknál, vagy elzárt közösségekben élő félkőkorszaki népeknél, mind a mai napig fontos szerepük van. Minden sámánnak van egy vezérlő állat szelleme, amely döntően meghatározza a képességeit, de ezen felül is lehetnek szövetséges lényei. Főleg szertartásokat használnak, amelynek helyszínéül egy orvosságos kunyhó, totemnek szentelt terület, vagy mágikus anyagokból készült kör szolgál. Ezeket mindig a totem állatnak megfelelő helyen kell felállítani. A vezérlő állat szellemnek a sámán bizonyos szempontból alárendeltje, de nem szolgája. Nagyon erős szertartásokra képesek és a totemükkel való kapcsolat is komoly előnyt jelent a számukra, de igézni nem tanítják meg őket.

Szerafista: Ők azok akik csak testet kaptak a mágiához, de nem rendelkeznek elég erővel, hogy gyakorolják. Olyan személy amely valamilyen nagy erejű démon, ősi sötét varázskönyv, esetleg erőszakosabb állat szellem segítségével képes varázsolni. A sámánokkal ellentétben itt fontos az alá-fölérendeltségi viszony, hiszen a szellem vagy a démon nem önként segít neki. Jó úton járó varázsló csak kivételes esetben válik szerafistává és erre a keresztény egyházak titkos varázslóit leszámítva nincsen is példa. Mivel a hatalmukat jellemzően nem születésüktől fogva birtokolják, általában gyengébb asztrális érzékekkel rendelkeznek, amelyeket parafenoménokhoz hasonló módon kell felébreszteniük. Természetesen emiatt az asztrálsíkon sem annyira erősek, hiszen látás nélkül nem varázsolhatnak ott. Viszont a testük sokkal több varázslatot képes elviselni, és a szövetséges lényük komoly erőt is biztosít ehhez. Tehát a gyengeségüket bőven behozzák, az erősebb igézetekben és a szertartásokban.

Wudu varázsló Afrikai rabszolgákkal együtt került Amerikába, és Európa egyes részeire. Több afrikai törzsi elemből és keresztény hatással alakult ki a mai kultusz. Területi központja Haitiben található, ahol a nemzeti tudat és kultúra egyik alapkövét képezi sokak szerint.  Vallási háttere megosztott a klasszikus vudu-ban Dambala a kígyó istennő a központi alak, de mára már vannak keresztény gyakorlói is. A vudu vallásban a szertartást vezető papokon keresztül lehet az istenekhez és szellemekhez fordulni, akik a hívőknek oltalmat, gyógyulást adnak, vagy megmutatják jövendőjüket. Sötétség fele fordult papjai gyakran használnak zombikat, vagy idéznek meg gonosz szellemeket.  Fontos kellékei a babák (wanga), bármilyen anyagból készülhetnek, általában zsír, viasz, kenyérmorzsa az alapanyaguk, de készülhetnek fából, rongyból is. Ebbe vetítik ki az áldozataik lelkét, így  képesek rájuk hatékonyan, gyorsan és nagy távolságból varázsolni.

Új pogányok: A boszorkányok papjai, akik kereszténység előtti vallásokat próbálják újjáéleszteni. Ezek közül az egyik legnépszerűbb a wicca, mely a 20. század közepe táján jött létre, de gyökerei jóval mélyebbre nyúlnak vissza.  Hit rendszerük igen sokszínű az ősi egyiptomi és görög isteneken át, egészen sajátos lényeket is imádhatnak. Az új pogányok között általában kevés valódi erővel bíró boszorkány, (jó ha tízből egy ilyen akad.) mivel vallási gyökereik olyan mélyre nyúlnak, hogy azt átlátni képtelenek és jellemzően semmit se birtokolnak elődeik tudásából. Vallási és kulturális okok miatt azonban sokszor igen nagy befolyása van azokra, akiknek tényleg van közük az istenek hatalmához.